Címe: Született feleségek. Ebből azt gondolhatnánk, hogy olyan nőkről szól, akik feleségnek valók, annak születtek, az életük kifejezetten erről szól. Magyarul: mindenük a családjuk, és minden mást az életben (karrier, pasizás, bulizás) ennek rendelnek alá.
Már az első néhány rész, az első évad megmutatja, hogy nem így van. A sorozat szereplőinek leginkább saját kényelmük, örömük érdekel, függetlenül férjeiktől, gyerekeiktől, otthonuktól.
A hűség, megbízhatóság, őszinteség, gyermekekkel való odaadó törődés, a családfenntartó nyugodt hátterének biztosítása tulajdonképpen egyik feleségről sem mondható el, ezen tulajdonságokkal egyik hölgyet sem ruházta fel a forgatókönyv-író.
Sőt. A hazugság, a hűtlenség, a tudatlanság, az erőszakosság és a hanyagság inkább jellemzi ezeket a szereplőket, amit azért valljunk be: nagyon kevés férj szeretne a feleségében látni.
Vegyük egyesével.
Elsőként vegyük elő Bree-t, aki a tökéletes háziasszony és tökéletes anya szerepét próbálja mutatni, éppen csak jobban izgatja a terítők vasaltsága gyermekei érzelmi életénél, tanulmányi eredményeinél, jobban foglalkoztatja a rend és a tisztaság, mint bármi. Persze, családi élete már az első évadban működésképtelenné válik, és több évadon keresztül nyomon követhetjük, hogy még egy ugyanolyan pasival sem képes hosszútávon együttélni, mint amilyen ő maga.
Folytassuk talán Lynette-tel, aki egyrészt több gyermeket vállalt, mint amennyire normális emberhez méltóan képes odafigyelni, másrészt viszont évadokon keresztül ingázik a család és a karrier kérdése között, egyszerre akarná mindkettőt. Férje bár türelmes, nyugodt, megértő: egy csepp tiszteletet sem kap feleségétől. Ha ő dolgozik, akkor azért, ha ő marad otthon a gyerekekkel, akkor azért.
Emlékezzünk meg Susanről is, aki szintén képtelen bármilyen férfi mellett tartósan megmaradni évadokon keresztül, saját gyerekét sem képes anyaként nevelni, sorozatosan bajba kerül, amiből persze mindig valaki másnak (többnyire egy férfinak) kell őt kihúzni. A nő egész egyszerűen életképtelen, de még ahhoz sem elég értelmes, hogy ezt belássa, és akár kompromisszumok árán, de egyetlen pasi mellett maradjon, aki várhatóan a jövőben is kihúzza majd a bajból.
Na, Gabrielle a csúcsok csúcsa. Olyan, mint egy tüzelő szuka, jóformán bármelyik pasival hajlandó ágyba bújni, aki egy kicsit is jobban néz ki. Férje mellett csak addig tart ki, míg az elég gazdag, de mikor a pasi elveszti a vagyont, a "jóban-rosszban" kezdetű esküt hősnőnk villámgyorsan elfelejti. Keres inkább egy másik férjet, akit aztán megcsal az előzővel, mikor az már kezdi visszaszerezni régi vagyonát. S a csodás békülés sem várat magára: amint Carlos ismét gazdag, Gaby azonnal boldogan omlik a karjába...
Az egy-két évadban felbukkanó nőkről nem nyilatkoznék, szerintem ez a négy elég ahhoz, hogy láthassuk, milyennek is kéne lennie egy született feleségnek.
Persze, lehetne itt azzal érvelni, hogy "az élet bonyolult" meg "ne ítélkezzünk" na de könyörgöm... Szórakoztató, hogy egy nő prostituáltként viselkedik? Szórakoztató, hogy úgy beszél, mint egy kocsis? Vagy az, hogy életképtelen? De mégis, mi ebben a vicces? Tényleg van olyan, aki egy ilyen sorozat megtekintését követően értékelhetőnek, vagy helyesnek látja, amit a szereplők művelnek?
Még barátnőnek sem jók, hiszen folyamatosan elárulják egymást, kiszúrnak egymással, az egyik a másik pasiját szedi össze, vagy volt férjével folytat viszonyt, vagy...
Te a saját lányodat melyik szerepben látnád szívesen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése