A film készítői érezhetően nem szedtek olyan tablettát, amiről ez a mozi szól; ha csak hasonlót, vagy egy puszta teljesítmény-fokozó készítményt szedtek volna, talán nem hemzsegne ez film óriási logikai hibáktól.
Elsőként had említsem meg azt a gyönyörű hibát, hogy az agyát tökéletesen használó embernek miért pusztán több életveszélyes szituációt követően jut eszébe, hogy tegyen a tabletták elfogyása ellen? Bárki, aki gyógyszert szed, tudja, hogy szüksége van a következő adagra, és még egy egyszerű polgár is gondoskodik róla, hogy legyen, sőt, lehetőleg nála legyen a következő adag szívgyógyszere, inzulinja, eze-aza.
Aztán folytassuk azzal, hogy egy ilyen aggyal miért vállalja fel azt a veszélyt, hogy egy külsősre (labor) bízza a gyógyszer elkészítését, holott képességeinek köszönhetően sokkal gyorsabban, jobban, és nem utolsósorban olcsóbban elkészíthetné a szert.
S vajon egy ilyen ember, aki ennyire átlátja az összefüggéseket, és emlékszik mindenre, amit valaha látott-hallott-olvasott (amitől pusztán egy felolvasó könyvtárrá válik, zsenivé nem) vajon miért nem tudja, hogy nem kelthet feltűnést? Mert ha bárkinek is feltűnnek újdonsült képességei, akkor akár komoly bajba kerülhet?
S akinek ennyire jó a memóriája, vajon hogyan felejtheti el az orosz maffiózóval egyeztetett találkáját?
Már bele se menjünk olyan apró részletekbe, hogy a gyógyszer az idegsejtek között hoz létre kapcsolatokat, majd ezek a hatás elmúltával megszűnnek... Vagy hogy az agykapacitás kihasználását pusztán a memória kihasználására korlátozza a film...
Az egyetlen valóban reális, logikus (bár nem épp kedves) jelenet az, amikor a nőhöz fordul segítségért, aki pedig a szorult helyzetét felhasználva zsarolja: "Most mondd el, mi ez az egész"...
Összességében egy borzasztó film, néhány élvezhető jelenettel, de sajnos, egyetlen percre sem felejtettem el, hogy filmet nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése