Szex, mint kötelesség a házasságban

No, ismét egy fórum, de egy másik topicja adta az ihletet ezen írás megszületéséhez. Ugyanaz a fórum, mint az előzőekben említett, de a topic témája a házasságon belüli szex mennyisége, vagyis pontosabban az erre való igény.
A napokban felmerült kérdésként, hogy vajon a házastársi kötelezettségek köreibe tartozik-e a szex, avagy sem.

Először is, mivel szinte szitokszóként használják sokan, fontos tisztázni, hogy mi is az a kötelesség. Kötelesség minden olyan tevékenység, melyet el kell végeznem, függetlenül attól, van-e kedvem, tetszik-e nekem, jólesik-e, s ezen teljesítés elmulasztása következményeket, sok esetben akár kényszerítést is vonhat maga után.
Kötelességünk ilyenformán az adófizetés, a gyermekünkről, vagy idős szüleinkről való gondoskodás, az általunk megkötött szerződések betartása, a szórakoztató eszközök rendeltetésszerű használata és még sorolhatnánk a végtelenségig: általánosságban elmondható, hogy az élet minden területén találunk kötelességet.

Igen ám, de fontos azt is tisztázni, hogy pusztán azért, mert az éppen adott szándékunk egybeesik a teljesítendő kötelességgel, s nem a következménytől való félelmünkben teljesítjük, attól még a kötelesség kötelesség marad. Függetlenül attól kötelesség, hogy éppen az adott pillanatban jólesik, élvezetes számunkra, vagy kedvünk van hozzá.

Aztán ott a kérdés, kicsit elvontabban, hogy vajon a házasságnak része-e a szex, avagy sem.
Nos. Khm. Ez körülbelül olyan kérdés, mint hogy a kenyérnek vajon része-e a liszt. Ha csak azt vesszük alapul, miről is szól az apasági vélelem: "a gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott." Tehát itt is látjuk, hogy a törvény azt mondja, akármilyen rövidke ideig is voltak házasok, a férj az apa, és ugye apa az lehet, akinek szexuális kapcsolata volt az anyával.
A vélelem ugyan megdönthető, de még a megdöntés sem arra irányul többnyire, hogy a házasság alatt férj és feleség egymással nem lép szexuális kapcsolatra, nem: pusztán arra, hogy az anya más férfivel (is) létesített ilyen természetű viszonyt, merthogy szex nélkül meglehetősen nehézkes teherbe esni...

Végre tisztáztuk, hogy mi a kötelesség, hogy a házasságnak része a szex. Na, most jön a neheze: vajon házastársunk felé irányuló kötelességünk-e?

Mik is azok a házastársi kötelezettségek. Elmondható, ugye, hogy aki ma Magyarországon házasságot köt, azt a törvény betartásának szándékával teszi, függetlenül attól, egyházi esküvőt tart-e? Nézzük akkor a törvény szövegét:


"a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek."


Hűséggel, és támogatással tartozunk házastársunknak. A legtöbben persze ezt a két kötelezettséget pusztán anyagi oldalról szemlélik, a hűséget pusztán mint szexuális hűséget, a támogatást pedig mint pénzbeni juttatást. De ez, elárulom, nem fedi a valóságot. A törvény ugyanis külön beszél a vagyonjogról, teljes fejezetet szán neki, ebből is látszik, hogy ez a kijelentése a jogalkotónak sokkal tágabb értelmű.

Mi a hűség, mármint azon kívül, hogy nem élünk nemi életet mással?

A hűség fogalma ennél sokkal tágabb. A hűség azt jelenti, hogy olyanok maradunk, amilyenek voltunk - nagyszerűen mutatja ezt akár a szöveghűség kifejezés is: olyan, mint az eredeti, vagy ahhoz nagyon-nagyon közel áll, vagy a hű önmagához kifejezés - nem cselekszik másként, mint amilyen valójában.
Régen, mikor hűségesküt tettek az uralkodónak, az ígéret arra vonatkozott, hogy pontosan úgy szolgálják urukat a jövőben, mint ahogy azt tették az eskü idején - s bár az eskübe az is beletartozott, hogy más urat nem szolgálnak, de ez része, s nem lényege volt a hűségnek.

Mikor egy férfi és egy nő házasságot köt, összekötik az életüket egymással, s bár ma már sokszor csak rövid időre, mégis: a hűség kötelezettsége alapján azt vállalják, hogy az eredeti állapotot fenntartják.
Nem változtatnak tehát az eredeti viselkedésükön egymással szemben, hanem úgy viszonyulnak továbbra is egymáshoz, mint kapcsolatuk kezdetén: szeretettel, tisztelettel, odaadással.

Mi a támogatás, azon kívül, hogy közösen viseljük az anyagi terheket?

A támogatás, hogy egymás támaszai leszünk az élet viharaiban, hogy bíztatjuk, bátorítjuk, segítjük társunkat mindabban, ami számára fontos. Nem akadályozzuk abban, hogy önmaga lehessen mellettünk, nem ítélkezünk felette. Elkövetünk minden tőlünk telhetőt, hogy társunk minden igényét kielégíthessük, és megteszünk mindent, hogy megvédjük őt a bajoktól. Ezt jelenti tágabb értelemben a támogatás.

E két fogalom ismeretében vizsgáljuk meg, mit is vállalunk a házasságkötéskor.

Vegyünk két, egymást tisztelő és szerető embert a kapcsolatuk kezdetén. Mi jellemzi őket?
Mosolyognak egymásra, szépen beszélnek egymással, mindent elkövetnek, hogy minél több időt tölthessenek együtt, s nem kevés időt töltenek az ágyban is (vagy asztalon, vagy kertben, vagy autóban, kinek-kinek vérmérséklete szerint). Egymás életét minden szempontból megkönnyíteni igyekeznek, akár tevőlegesen is. Közösen tervezik a jövőjüket, s nagyon elképzelni sem tudják, hogy valaha majd külön élnek, egymástól távol, egymást gyűlölve, mást szeretve. Más, ellenkező nemű embertársaik felé nem közelednek, feléjük bizonyos hűvösebb magatartást tanúsítanak. Egymás titkait megtartják, nem árulják el azokat másnak.

Ha ők egymással házasságot kötnek, ezzel a hűség és a támogatás kötelességét veszik magukra, önként és dalolva, hiszen ez akkor az akaratukkal megegyező. Tehát azt vállalják, hogy ezt az állapotot: a szép beszédet, a mosolyt, a közös időt, a törődést, a szexualitást és a jövővel kapcsolatos közös tervezést ezentúl mind így, vagy ehhez rendkívül hasonló módon fenntartják - valamint: egymás vágyainak, igényeinek, álmainak megvalósulását támogatják, tevőlegesen is. Vállalják azt is, hogy mások felé fenntartják hűvösebb viselkedésüket: itt jelenik meg a testi hűség. S azt is, hogy egymás titkait megtartják, tehát a jövőben sem árulják el másnak.

Szóval tisztáztuk végre a házastársunk felé irányuló kötelességeinket, most akkor nézzük meg, miért is tartozhat, avagy nem tartozhat a kötelességeink közé a szex.

Vegyük elsőként a támogatást: bár más-más okból, férfinak és nőnek is fontos a szex. A valóságban mindketten megszenvedik a hiányát, s ahogy én látom: a nő többnyire a törődés és az odafigyelés, a férfi a testi kielégülés és az odaadás hiányát szenvedi meg. Társunk támogatásához azonban elengedhetetlen, hogy amennyiben tenni tudunk az ügyért, ő ne szenvedjen hiányt: ebből a szempontból tehát a szex is kötelesség a házasságon belül.

Aztán nézzük meg a hűség kérdését. Ugye, itt kötelezettséget vállaltunk arra vonatkozóan, hogy megőrizzük az eredeti állapotot, de legalábbis törekszünk rá: ebbe akarva-akaratlanul is beletartozik az egymással élt nemi élet, valamint az is, hogy mások iránt továbbra is hűvösek, hűek maradunk. Az eredeti állapothoz ragaszkodva, azt őrizve.

Ha tehát házasságot kötöttünk, mindegy, hogy Isten, vagy a törvény színe előtt: e két kötelesség fennáll, s e két kötelesség mindegyikéből következik az egymással élt nemi élet. Ezen (rész)kötelességünk elmulasztása bár állami kényszerintézkedést nem von maga után, következményeket igen - naivitás azt hinni, hogy nem így van.

Kötelesség. A cselekvéshez való viszonyunktól függetlenül kötelesség marad. Akár a munkánk elvégzéséről, akár az adó befizetéséről, akár gyermekünkről vagy szüleinkről való gondoskodásról van szó, a házastársunkkal való nemi élet is kötelesség.
S ahogy a főnökünknek sem mondhatjuk, hogy ma nincs kedvem, nem dolgozom; ahogy az adóhatóságnak sem mondhatjuk, hogy inkább nyaralni mennék a pénzből, nem fizetek; ahogy a gyermekünknek sem mondhatjuk: terhes számomra, nem cserélem ki a pelenkád; ahogy idős szüleinknek sem mondhatjuk: máshol jobban érezném magam, mint téged ápolva; ugyanúgy házastársunkkal sem éreztethetjük, ha éppen tehernek érezzük közeledését, ha éppen nincs kedvünk, ha éppen valami mást szívesebben csinálnánk.

S ha nem így teszünk, viseljük a következményeit.