Egy élhető, emberhez méltó betegellátásért

Minden egészségügyi dolgozó figyelmébe ajánlom ezt a blogbejegyzést, függetlenül attól, vonatkozik-e rá, avagy sem. Megbántani, megsérteni nincs szándékomban senkit, csak azt szeretném, ha a betegek ellátása megszűnne futószalagnak lenni, ha az egészségügyi dolgozók végre partnerként, és nem páciensként kezelnének minket.

Partner vagy páciens

A páciens szó latin eredetű, türelmet, elnézést, eltűrést jelent - ne várjátok tehát, kedves egészségügyi dolgozók, hogy mi, a betegek és hozzátartozóik mindent eltűrjünk, és türelmesen várjunk mindenre. Mi az egészségünk érdekében lépünk veletek kapcsolatba, ezért azt kérjük, hogy ebben partnerként, társként, aktívan együttműködő félként tekintsetek ránk. Ehhez viszont korrekt tájékoztatásra van szükségünk betegségünkkel kapcsolatban, hogy mi is jó döntéseket hozhassunk, esetleg meggyógyulhassunk.

Tünet vagy betegség?

Bár rendszerint magát a betegséget lenne érdemes kezelni, sok esetben mégis csak a tünet kerül kezelésre. Némi körültekintéssel, odafigyeléssel lehetne azonban a problémát kezelni, s nem csak a tüneteit. Kiváló példa erre:

• székrekedés: ez csak egy tünet, és nagyon-nagyon sok esetben az okozza, hogy a beteg nem iszik eleget, vagy nem megfelelően táplálkozik. Hashajtóval csak a tünetet kezelhetitek, a kiváltó okot nem: sőt, ha a beteg nem ivott eleget, állapotát hashajtóval csak tovább rontjátok. Ha a beteg nem tud inni, akkor ezt kellene kezelni hashajtó adása helyett.
• gyengeség: ez is egy tünet, sok esetben okozza vérszegénység, kiszáradás. Egy bizonyos, az csak ritkán segít rajta, ha a beteget - minél gyengébb, annál hosszabban tartó - ágynyugalomra ítélitek, mert az izmok, ha nem használjuk őket, szépen lassan elsorvadnak.

A példákat lehetne sorolni akár a végtelenségig is, de felesleges: a gondolkodásmód jelenti a valódi problémát.

"Medica mente, non medicamente"

Avagy ésszel gyógyíts, ne orvossággal. Az előző bekezdéshez is remekül illik - ésszel gyógyíts. Minden gyógyszer, melyet a betegnek adtok, nem pusztán a kezelést, hanem további kockázatot is jelent. Mindig és minden körülmények között mérlegeljétek, hogy egy adott gyógyszert feltétlenül szükséges-e felírni a beteg gyógyulásához, állapota javításához, vagy pedig tovább rontotok vele az állapotán. Ha felmerül, hogy az adott gyógyszer mellékhatásai újabb, súlyosabb problémát okoztak, ha egy mód van rá: ne újabb gyógyszer adásával kezeljétek! Ha a problémát megszünteti a mellékhatást kiváltó szer cseréje, vagy abbahagyása, és lehetőség van a cserére, vagy az abbahagyásra: cselekedjetek eszerint! 

Mindig mérlegeld, melyik jelenti a nagyobb kockázatot: az eredeti betegség, vagy a rá adott gyógyszer mellékhatása! És ebben, ha egy mód van rá, ne dönts a beteg megkérdezése nélkül, tájékoztasd, mire számíthat ebben vagy abban az esetben, és hagyjátok, hogy meghozza a döntést!

Betegjogok, vagy amit akartok...

Ha az egészségügyben dolgozók mind, kivétel nélkül betartották volna az alapvető emberi jogokra vonatkozó szabályokat és elveket, nem lett volna szükség külön betegjogokat megfogalmazó jogszabályokat alkotni. De volt, ezért most vannak betegjogok. 

Mi, a betegek és a hozzátartozóik mind emberek vagyunk - emberhez méltóan kellene bánni velünk. Az esetek javában felnőtt emberek vagyunk, és jogunk van dönteni - akár tetszik nektek a döntés, akár nem. Tudom én, hogy kényelmesebb a beteget kihagyni a döntéshozatalból, minek akadékoskodik ott, amihez sem végzettsége, sem szaktudása nincs - de gondoljatok bele, ti mit szeretnétek: ha boltban marhahúst kapnátok csirke helyett, mert az eladó szerint az a jobb választás?  Pedig az életünk, az egészségünk kérdései ezeknél sokkal fontosabbak.

Aki még a betegnél is rosszabb: a hozzátartozó

Ezekkel a hozzátartozókkal csak a baj van. Többet kérdeznek, mint a beteg, több kifogásuk van, mint a betegnek, feszültek, idegesek, sokszor arrogánsak - a legszívesebben megszabadulnátok tőlük. Előre leszögezem, hogy egyszer ti is lesztek hozzátartozók - tehát mielőtt bármi rosszat is gondolnátok rólunk, egyetlen percre képzeljétek magatokat a helyünkbe. Vajon mennyire lennétek elégedettek azzal az egészségügyi ellátással, amit nyújtotok, ha a gyerekeitek, vagy a szüleitek, vagy a testvéreitek kapnák? Ha nem protekciósan, hozzátartozói alapon vizsgálnák ki és kezelnék őket?

A leletek értelmezése

Ha vért vesztek tőlünk, mikor betegek vagyunk, bizonyos eredményeket kaptok. Ezek az eredmények tól-ig határok közé vannak szorítva, megmutatva, hogy mi a normális érték, és mi jelent hiányt avagy többletet. Azonban pusztán azért, mert még a normál érték legalján vagyunk, de nem léptük át a határértéket, még nem vagyunk egészségesek - már az alsó vagy felső határérték megközelítése is komoly betegségekhez vezethet. Ha ilyenkor nem tesztek semmit, azzal hosszú távon biztosan betegségbe taszítotok minket - legyen az érték akár vércukorszint, akár vörösvértest: ha az alsó vagy felső határértéken hosszan tartózkodunk, abból előbb-utóbb baj lesz.

A gyógyíthatatlan betegségek

Ha egy betegség nem gyógyítható az orvostudomány állása szerint, attól még a beteg élete lehetne élhető. Ehhez sokszor csak arra lenne szükség, hogy a szervezete többi, nem beteg részét működőképesen tartsátok - a beteggel együttműködve. Minél betegebb az ember, minél komolyabb a baj, annál kevésbé engedhető meg, hogy a testében bárhol máshol hiány vagy többlet keletkezzen - az előző bekezdésben írt eredmények még annyira sem térhetnének el a súlyos betegek esetében, mint az egészségesekében. Ennek ellenére azt látom, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, sokkal inkább elfogadjátok a határérték alját vagy tetejét, mint egy egészségesnél, mondván, hogy ez a betegséggel jár... Holott szerencsétlen beteg pont ettől gyengül tovább.....

Zárszó

Tudom, hogy rengeteget dolgoztok - és azt is, hogy óriási a felelősség rajtatok. Higgyétek el, tudom. Viszont mindannyiunknak könnyebb lenne - nektek is, ha megszűnne a futószalag, ha némi szerepet nekünk is szánnátok a gyógyulásunkkal kapcsolatban (a türelmes, eltűrő és megértő páciens szerep helyett). Kevesebb lenne a teher rajtatok is, jobban együttműködnénk veletek - ha nem óvodás gyerekként, hanem értelmes felnőttként tekintenétek ránk. Jobban tisztelnénk titeket, ha végre kibújnátok a tévedhetetlen isteni szerepkörből, és néha kiejtenétek a szátokon: nem tudom. Jobban értenénk titeket, ha latin helyett az anyanyelvünkön beszélgetnétek velünk. Hálásabbak lennénk nektek, ha megmutatnátok, hogyan őrizzük, tartsuk meg az egészségünket - higgyétek el, minden beteg szívesebben találkozna veletek a boltban, mint a rendelőkben vagy a kórházakban.

Kérlek titeket, tegyünk együtt egy élhető egészségügyért, egy emberhez méltó betegellátásért....

Csaló albérlő vagy csaló tulajdonos - mi az igazság?

Az elmúlt hetekben rengeteg írás megjelent a közösségi oldalakon, elsőként a tulajdonos felhívása, hogy őt rendőrök vitték el a saját lakásából, majd a vele együttérző tömegek hozzászólásai - és végre nyilatkozott a tévében a csalónak kikiáltott albérlő is, miszerint ő semmi rosszat nem tett, de a herce-hurca miatt még az állásából is elbocsátották.

A fent említett eset minden szempontból felháborító, akárki a hibás - de sajnos a magyar bérleti viszonyokra rendkívül jellemző. Érdemes lenne változtatni a hozzáálláson - mindkét oldalon. Néhány megállapítás következik, gondoljátok hozzá minden mondathoz, hogy tisztelet a kivételnek.

Az átlag magyar bérlőnek nincs pénze kaucióra, így előbb-utóbb nem tudja fizetni a bérleti díjat, sem a számlákat. Az átlag magyar bérlő tartozást halmoz fel a bérbeadó kárára. Az átlag magyar bérlő lelakja a lakást, nem vigyáz a bútorokra. Hétvégente bulit rendez, amivel zavarja a szomszédokat, de ez a legkevésbé sem érdekli. Felmondás esetén az átlag magyar bérlő nem költözik el, csak egyszerűen nem fizet. Ha végre valahára kiköltözik, a lakást fel kell utána újítani, a többi lakótól pedig sűrűn elnézést kérni a bérlő viselkedése miatt.
Az átlag magyar bérbeadó drágán adja ki a pocsék lakását. Az átlag magyar bérbeadó nem ír szerződést, nem ad számlát, jó esetben ad átvételről bizonylatot, viszont elkér 2-3 havi kauciót. Az átlag magyar bérbeadó a bérlő távollétében bejár a lakásba, kutat, majd pletykál arról, mit is talált. Az átlag magyar bérbeadó egyáltalán nem javíttatja meg a lakásban elromló dolgokat, nem javíttatja ki a beázást, holott a biztosító kifizeti neki. Az átlag magyar bérbeadó egyik napról a másikra kiteszi a bérlőjét az utcára, aki örülhet, ha egyáltalán visszakapja a kaucióját.

Mindkét fél a másikat hibáztatja, mint ahogy lenni is szokott- igazságot tenni nem tisztem, de adnék némi információt - bérlő és tulajdonos hogyan védheti meg magát.

Nos, nézzünk néhány alapszabályt, mi a megfelelő és jogszerű eljárás bérbeadás-bérbevétel során:

1. Mindig legyen bérleti szerződés - és abban legyen részletesen leírva, hogy mennyi időre (ha határozatlanra is), milyen összegért, pontosan milyen feltételekkel és felszereléssel adjuk/vesszük ki a lakást.
2. Mindig kérjünk/adjunk kauciót - ha részletre is. Ez, a közhiedelemmel ellentétben nem csak a tulajdonost védi, hanem a bérlőt is, ha megcsúszna a bérleti díj fizetésével, van tartalék. Fontos tudni, ha a bérlő mondja fel idő előtt a szerződést, akkor elveszíti a kauciót - ha a bérbeadó, akkor a kaució dupláját kell visszaadnia. A kaucióval kapcsolatos részleteket szintén foglaljuk bele a szerződésünkbe!
3. Mindig írassuk át a közüzemi számlákat a bérlő nevére - ő használja, a fizetési kötelezettség is őt terhelje, s ha tartozást generál, azt rajta hajtsák végre. Mindezeken túl, ha a bérlő hitelt szeretne felvenni, szüksége lesz közüzemi számlákra is hozzá, vagy ha segélyt igényelne, szintén kérni fogják tőle. A számlák átíratása ingyenes - sőt, kötelező: ha nem íratjuk át, az sok esetben szabálytalan vételezést jelent, amiért a közműszolgáltató plusz díjat vethet ki ránk. A bérleti szerződésben szerepeljenek a mérőórák állásai is!
4. A tulajdonos mindig jelentkezzen ki a lakásból, míg a bérlő mindig jelentkezzen be! Sokan nem tudják, de ez kötelező - a lakcímkártyátok ugyanis közokirat, és ha hamis tényt foglaltattok közokiratba, az bűncselekmény. Volt már olyan, hogy valaki csak azért kapott börtönbüntetést, mert nem jelentkezett ki a lakásából!
5. Ha lakásról beszélünk, nagyon fontos a közös költség kérdése: ennek ugyanis csak az a része terhelhető a bérlőre, ami tényleges fogyasztás (pl. víz, fűtés), de a lakás értékét növelő egyéb része (a lakóközösség félretett pénze, az épület egészének biztosítása, a korábban a lakóközösség által felvett hitel törlesztése) NEM terhelhető a bérlőre! Nem is jogos, és nem is korrekt.
6. Ha a tulajdonos bérbe adja a lakását, onnantól a bérlő van birtokon belül - tehát cserélhet zárat!!! Teljesen jogszerűen! A tulajdonos törvényben meghatározott időszakonként előre egyeztetett időpontban ellenőrizheti a lakás állapotát - és csakis akkor! A bérlő azért fizet, hogy kizárólagosan használhassa a lakást.
7. Ha fel kell mondani a szerződést, tegyük szabályosan és korrekten. Tűzzünk ki kezelhető határidőket - ami nem 48 óra!!! Nem is egy hét! A bérlőnek nehéz másik lakást találni, a tulajnak pedig másik bérlőt! Tartsuk ezt tiszteletben - ne okozzunk kárt egymásnak. Ilyenkor is mindent pontosan számoljunk el, a mérőórák állását is rögzítsük, és a változást ismét jelezzük a szolgáltatók felé.

A lakásba való bejelentkezésről - kijelentkezésről: sok tulajdonos fél megengedni, holott a bérlőnek a bejelentkezés joga is, és kötelezettsége is. Megnyugtatható a tulajdonos többek között azzal, ha a kaució egy részének visszaadását a kijelentkezés igazolásához kötjük a szerződésben. Ha a bérlő nem jelentkezik ki, az a tulajdonosnak költség - a kényszerkijelentés díja és az eljárás kellemetlensége tart vissza sok korrekt tulajdonost attól, hogy engedje a bérlőjét bejelentkezni.

A bejegyzésre okot adó tulaj-bérlő páros igencsak sok hibát vétett - mindkét fél. Azonban, mielőtt hirtelen felindulásból megosztogatnánk valaki fényképét, hogy szemét csaló - gondolkodjunk. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy az ellenfelünk előadása alapján mi látszunk szemét csalónak - akkor is, ha az egyetlen hibánk a bizalom volt.