Hamar kiderült, hogy nem katasztrófafilm, és nem is amerikai - német, és talán pont ezért is volt ránk akkora hatással.
A történet: él egy egyszerű középiskolai tanár egy nagyvárosban, aki azt a feladatot kapja, hogy dolgozza fel diákjaival az autokrácia jelentését. Első kérdésként felveti diákjainak, hogy "Létrejöhet-e autokrácia Németországban?" - persze a diákok úgy gondolják, hogy nem, ahhoz túl sokat tudnak.
Aztán apró lépésenként (zseniálisan) a tanár megvalósítja a mozgalmat, melynek ő a vezetője. Apró, alig észrevehető lépésekből építi fel a rendszert mindössze egyetlen hét alatt... A történet vége természetesen előre vetíthető és elkerülhetetlen tragédia - de mégsem tudtam felállni a film elől és valami mást nézni.
Végig azon gondolkodtam, milyen egyszerű is ez. Néhány elejtett megjegyzéssel, közös ideológiával, közös ellenségképpel, a közösségi érzés erejével mennyire könnyű az embereket vezetni, vagyis inkább "megvezetni"...
