Vannak a reklámnak humoros verziói, ezeket kifejezetten szeretem. Vannak elgondolkodtatók, melyek egy mondattal képesek felkavarni az érzelmeket - ezeket is szeretem. A semmitmondó reklámokat meg sem nézem - de a gusztustalan típusú reklámokat szívem szerint töröltetném a médiákról.
Mit is sorolok gusztustalan kategóriába? Több fajta is van, nézzük sorban.
- A "csak" reklámok. "Csak" hárommillió-négyszázhuszonötezer forintba kerül akciósan - csak. Addig, amíg egyetlen ember is van Magyarországon, akinek ez az összeg nem "csak", az ilyen kijelentést gyomorforgatónak érzem.
- A "nekem jár" típusú reklámok. Megérdemlem, jár nekem, ezt sugallják minden szavukkal, főként kozmetikai termékekre vonatkozóan - holott az életben semmi sem jár alanyi jogon, semmit nem kapunk ingyen.
- A kiabálós reklámok - ahol többnyire vitaminhiány következtében elfogadottnak mutatja azt a viselkedést, hogy az egyik ember ordít a másikkal, vagy a gyerekeivel, vagy bárkivel - és mennyivel nyugodtabb lesz, ha multivitamint szed...
- A fogyasztószer reklámok - ahol szinte kivétel nélkül egy világéletében XS-es méretű leányzóra adnak három számmal nagyobb nadrágot, mutatva, hogy a fogyasztószer mennyire hatásos.
- A drága termékeket, szolgáltatásokat követő banki reklámok - egyenesen gusztustalan, hogy még ma is úgy hirdetik pl. a személyi kölcsönt, először felkeltik az igényünket autóra, vagy külföldi utazásra, vagy konyhabútorra - és ugyan rázzuk a fejünket, hogy erre nincs pénz, a következő reklám kínálja a megoldást: vegyél fel személyi kölcsönt....
Most találtam egy újabb fajtájú gyomorforgató hirdetést - ahol egy optikus hirdeti, "Ne hagyj engem éhen halni, én sem hagylak megvakulni." Hogy mi ezzel a gondom?
Valóban figyelemfelkeltő, és ezzel el is érte a célját - aki elolvassa, megjegyzi a szlogent, tán még mosolyog is rajta, hogy nini, milyen találékonyak az emberek.
Némi valóságot is tükröz, hiszen tudjuk, hogy a multik és a százforintos szemüvegek igencsak betettek a hazai optikusoknak.
Azonban erről a szlogenről akarva-akaratlan eszembe jut az eset, amikor egy nő egy hatéves forma kislánnyal jött koldulni - "Jáj, öt gyérékém ván, hogyán étéssem űket, munkanéküli vágyok" felkiáltással, miközben az ő és a gyermek ruházata és a kiegészítők a legújabb divat szerintiek voltak. Hogy miért érzek összefüggést a két eset között?
Először is vegyük azt, hogy mennyibe kerül ma a reklám. Még ha az optikus maga találta is ki a szlogent, (amit kétlek, inkább fizetett érte) a reklámok elhelyezéséért akkor is fizetett minimum szinten több százezer forintot. Rendben, ez egy befektetés - mondhatnánk, ha a hirdetés nem arról szólna, hogy ő márpedig éhen fog halni, ha nem segítünk/nem nála veszünk szemüveget. Ugye a hölgy, aki koldult, szintén éhezésről beszélt, s közben látható volt már a ruházatáról is, hogy szó sincs éhezésről - itt az első összefüggés.
Másodszor: azzal reklámozni egy terméket-szolgáltatást, hogy az azt kínáló mindjárt éhen hal, nem hiszem, hogy etikus lenne - egy reklámnak nem erről kéne szólnia. Vagy a termék/szolgáltatás kiválóságára, vagy az azt kínáló személy tapasztalatára, szakmai múltjára, vagy olyan egyedi tulajdonságra kellene felhívni a figyelmet, ami kiemeli a reklámozott dolgot a többi közül. Hogy egy koldus az éhenhalásra hivatkozik, rendben van - de egy szakembertől ennél többre számítanék.
Hogy mit mondhatott volna helyette, mi lehetett volna reklámszövege, arra írok néhány példát.
"Segítek, hogy lásd a világ csodáit - Gipsz Jakab, optikus"
"Ne szemellenzőt hordj - viselj szemüveget! Gipsz Jakab, optikus"
"Hazai hús, hazai zöldség, hazai gyümölcs: a szemüveged miért kínai vagy olasz? Gipsz Jakab, optikus"
A tanácsom tehát a reklámszöveg kiagyalójának, hogy ahelyett, hogy az emberek rossz érzésére épít, építsen a jóérzésre, a humorra, az összefogásra, és erre használja kreativitását, ne másra.
